A Heart Stealer titok
2020.09.09 20:35
Az utóbbi hetekben rendkívül sok negatív hatás ért, amit nehezen is viselek. Akik napi szinten követik a munkásságom, azok tudják, hogy a Heart Stealer Maine Coon Tenyészet, ezáltal jómagam is, már csúcsterhelésen üzemel 2020-ban - ha hozhatok ilyen kifejezést, úgyis sokan titulálnak macskagyárnak. És miért ne hoznék? Éppen erről szeretnék mesélni nektek egy kicsit.
A tenyészetem immáron több, mint 7 éves. Éppen most tartunk ott, mint a rossz házasság, sok a stressz, a zsörtölődés, de imádjuk egymást. Én a macskáimat és - reményeim szerint - ők is engem. Nem mondanám, hogy anno előttem lett volna a kép, hogy én ennyi cicával élek majd együtt. 2014-ben, amikor az első almaim születtek, éppen albérletben laktunk, alkalmazottként napi 8-10 órában dolgoztam. 2015-ben hozta úgy az élet, hogy házvásárlás előtt álltam, közben a munkahelyemről is el kellett jönnöm. Akkor 11 tenyészmacskám volt. El kellett döntenem, hogy milyen irányba menjek. Tudtam, hogy ahhoz kevés macskám van, hogy önmagukat fenntartsák, ahhoz már viszont épp elég, hogy napi munka mellett kezdjen túl nagy feladat és anyagi áldozat is lenni azon színvonalon, melyen az elvárásaimnak megfelel.
Ekkor hoztam meg azt a döntést, ami alapjaiban határozta meg a Heart Stealer Tenyészet és az én életemet is. Úgy döntöttem, hogy minden energiám a cicák fenntartásába és a tenyésztésbe fektetem, főállású vállalkozóvá váltam. Ez számomra nem azt jelentette, hogy minél több macskát adjak el, hogy legyen pénz. Célom az, hogy kiemelt minőségben tartsam a cicáimat, fajtastandardnak megfelelő típust tenyésszek és a nemzetközi vonalak kombinálásával ezt tökéletesítsem. Szeretnék meghatározó tenyésztő lenni Magyarországon belül és Európában. Minden munkát és forintot, amit csak lehetett ennek a célnak a megvalósításába fektettem és fektetek folyamatosan. Az állományom mérete 2019-ben érte el azt a szintet, amit a lakásunk - mert a cicáim köztudottan velem, a lakásban élnek - mérete még biztosít. Büszke vagyok rá és sosem fogom elfelejteni, hogy volt olyan szakasza ennek a pár évnek, amikor el kellett döntenem, hogy a macskáimnak rendelek tápot vagy magunknak megyek el bevásárolni. Büszke vagyok rá azért, mert tudom, hogy a kezdeti támogatások után - amit a családomtól kaptam - önerőből értem el oda, ahol most tartok.
A fejlődés, amin átmentem nem változtatott semmit azokon az alapokon, amit célul tűztem ki. Nem engedek a minőségből, tesztekből, tisztaságból, utánkövetésből - még ha sokszor terhes is. Sőt kezdetek óta foglalkoztat a fajta-, a tenyésztői társadalom jövője és a szaporítók elleni küzdelem. Nincs új a nap alatt, mert kezdetek óta a leghangosabban lépek fel ezek érdekében akár az interneten, akár egyesületi közgyűléseken.
Fentiek miatt - akik nem ismernek - nagyszájú macskagyárosnak neveznek, mert abból, hogy 30+ tenyészmacskám van és nem évi 3, hanem 12-16 almom születik, már egyenesen arányosan csak az lehetek. Azt nem értik meg sokan, hogy én nem változtam - ugyanazokat a teszteket csináltatom, ugyanazokat eszik a macskáim, ugyanúgy minden nap porszívózok, ugyanúgy a hálószobámban szülnek az anyák és ugyanúgy 12-16 hetes korukig (nem számolva a koronavírusjárvány hatásaival) nevelem a kicsiket. Ugyanúgy csinálok mindent, mint 5 évvel ezelőtt, harmadennyi macskával. A különbség, hogy a mennyiség mindenből több lett, nemcsak a bevételből. Munkából, stresszből, fenntartási kiadásból, nem várt orvosi költségből, fotózásból - honlapszerkesztésből és legfőképp felelősségből.
Alig telik el nap, hogy ne kapnám meg valamelyik tenyésztőtársamtól a magamét. Támadásnak veszik, ha kérdezek vagy építő jelleggel kritikát fogalmazok meg. Félreértenek. A célom az aktív jelenlétemmel nem a "reklámozás", okoskodás, veszekedés szítása. Próbálok tapasztalatot átadni, felhívni a figyelmet rossz tenyésztési irányokra és edukálni a kedvenc gazdikat. Ha ezeket a "therapy-ás" beszélgetéseket akarnám reklámozásra használni, akkor elég nagy bajban lennék.
Egy szó, mint száz. Nem akarok senkit megváltoztatni, mindenki a saját életét éli. Nem kell hallgatnia senkinek a tanácsomra vagy az én példámat követni. Viszont ettől még én ilyen vagyok. Ha valami nem tetszik, mindig oda fogom írni a véleményem. Mindig úgy fogok működni, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, a macskáimból és a körülményeimből. Igen, valóban addig fogom fejlesztési célú javaslatokkal bombázni az egyesületem, ameddig ki nem vágnak. De ennek sosem lesz köze ahhoz, hogy én miképpen tenyésztek és adom el a macskáim. Ezt csak társadalmi felelősségvállalásból, a fajta jövője miatt teszem. Nem kell engem tisztelni ezért, meg lehet vetni ezért. Nem érdekel senki véleménye, mert én így érzem helyesnek.
A Heart Stealer titok pedig az, hogy nincs titok, mert mindent megtaláltok a honlapomon, ha jól keresitek... :)